Január végén került sor a régóta tervezett tokiói szakmai utamra. A harminckét milliós metropolis ragyogó napsütéssel, 15 fokos kellemes, tavaszias idővel fogadott.
A tokiói egyetemen (The University of Tokyo) tettem látogatást, hogy megismerjem a legújabb, és valószínűleg a jelenleg legfejlettebb oktatási rendszereket, tematikákat, jövőbeni elképzeléseket.
Tapasztalataimat foglalom röviden össze, hogy a hazai érdeklődők, szakemberek bepillantást nyerhessenek a Felkelő Nap országában folyó magas szintű oktatási munkába.
Óhatatlan, hogy ne összehasonlítással kezdjem írásomat. Volt alkalmam 6 évet eltölteni az Egyesült Államokban, a környező országokat is megismertem, a hazai viszonyokat pedig nem kell bemutatni senkinek sem. Azt kell mondanom, hogy Japán egy teljesen más világ. Nemcsak azért, mert hosszú repülőút választ el minket, hanem mert óriási a szemléletbeli, technikai, technológiai különbség. Ami rögtön szembe tűnik az utazónak, az a rend, a tisztaság, a pontosság, a rendszer tökéletessége.
Az egyetemen mindenki Apple gépet használ, én voltam az egyedüli, akinek Windows operációs rendszer volt telepítve a laptopjára. Ezzel elég nagy feltűnést keltettem, de a jól nevelt japánok a szokásos visszafogott módon vették tudomásul ezt. A mellékelt képeken is jól látható, hogy hatalmas monitorok előtt ülnek a hallgatók, melyek tulajdonképpen számítógépek is egyben.
Hat előadást hallgattam meg. A témák az oktatás legújabb trendjeit mutatták be. A hihetetlenül magas technikai színvonalnak megfelelő korszerű, minden igényt kielégítő oktatási rendszerek, új tematikák, tanrendek kerültek bemutatásra. Ismerem az európai, sőt az amerikai fejlesztéseket, de amit itt hallottam, az lenyűgözött. A céltudatosan, az igényeknek maximálisan megfelelő képzési tematikák, és azok gyakorlati kivitelezése ámulatba ejtett. Aztán önkéntelenül is felötlik a kérdés: nálunk miért nem lehet hasonló módon közelíteni a megoldásokhoz?
Két előadást tartottam, és kíváncsi voltam, hogy tudok-e valami újat mondani hallgatóimnak, át tudom-e adni számukra azokat a fontos gondolatokat, melyek foglalkoztatnak bennünket itt Európa közepén. A Japán valóságot figyelembe véve nagyon kevésnek tűnt a digitális írástudás fontosságának elemzése, hiszen számukra ez evidencia. Ezért is helyeztem át mondandóm súlypontját arra a kérdésre, hogy egy átlagos netpolgárnak milyen feladatokat kell megoldania, milyen gyakorlati tudást kell elsajátítania, hogy netokratának nevezhesse magát. Mindezt elérve pedig milyen visszacsatolások révén, hogyan tud segíteni a nálánál alacsonyabb szinten lévőknek, miként lehet egyre szélesíteni azok táborát, akik rutinosan oldanak meg számítástechnikával, az IT társadalmak által támasztott fejlett informatikával kapcsolatos feladatokat.
Hallgatói visszajelzések alapján nyugodtan mondhatom, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődést, az előadások szünetében többen kerestek meg kérdésekkel, illetve tettek javaslatokat a fennálló problémák megoldására.
A hivatalos dolgok végeztével kísérletet tettem, hogy megismerjem Tokiót, de ez az idő rövidsége miatt csak kis részben sikerült. A belváros, Ginza olyan hatalmas, hogy hetek kellenének a teljes megismeréséhez. Vendéglátóim tanácsokkal láttak el, így a számomra érdekes és fontosnak mondható részeket meg tudtam látogatni.
Mindent összevetve, igen tartalmas, nagyon hasznos úton vettem részt, mely során még jobban erősödött bennem az érzés, hogy itthon sok tennivalónk van. Minél előbb vesszük fel a gyors tempót, annál hamarabb van esélyünk felzárkózni a valóban fejlett – Távol-Kelethez.