A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság a 2. Digitális Esélyegyenlőség konferencia megrendezésével hívta fel a figyelmet újból, az információs társadalmat jellemző kihívásokra. Az észak-magyarországi régióból Fülöp Henrik, az NJSZT gyöngyösi szervezetének elnöke is meghívás kapott a Hotel Gellértben megtartott konferenciára, a kerek asztali megbeszélésre valamint az ezt követő szakmai vacsorára.
A fejlődés alapfeltétele a digitális írástudás , az informatika széleskörű terjedése, terjesztése. Az NJSZT a Digitális Esélyegyenlőség program keretében saját kezdeményezéseinek továbbvitele mellett szövetséget ajánl minden ez irányba mutató kezdeményezésnek. Az informatikai képzés, a digitális írástudás oktatása el kell, hogy jusson az időskorúak, a fogyatékkal élők és a szociálisan hátrányos helyzetben élőkhöz is.
A konferencián a téma szakértői olyan átfogó képet adtak, amely az EU e-Befogadás célkitűzéseit figyelembe véve összegzi az eddigi eredményeket, kijelöli a további teendőket, hogy az eddig valamilyen okból hátrányos helyzetben lévők is minél előbb hasznosítói lehessenek a digitális világ nyújtotta előnyöknek.
A digitális írástudás terén sajnos nagy a lemaradásunk a vezető országokhoz képest. Napjainkban nagy változásokat élünk át, nem kivétel ez alól az informatika sem. Megnő a témához kapcsolódó minisztériumok felelőssége, de az informatikai képzés kivitelezőinek, az oktatási intézeteknek is lépést kell tartaniuk a fejlődéssel. A lakosság digitális írástudásának szintje az új viszonyítási pont az Európai Unióban, így ennek fejlesztése egyértelműen prioritást kell, hogy élvezzen.
Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója bevezető előadásában bemutatta azokat a programokat, melyek az EU-val összhangban folynak. Elemezte a kormányzati támogatásokat, és megállapította, hogy az erők és pénzek szétforgácsolódása miatt nem érjük el azt a szintet, amit szeretnénk. Hiányzik a valódi átütő erő, és ez mindaddig így is lesz, amíg nem tudjuk egyesíteni a közös cél elérése érdekében erőinket, forrásainkat.
Csepeli György (NJSZT) „Az információs társadalom kultúrája” című előadásában elemezte az internet és a hagyományosnak nevezhető médiák hatását a kultúrára. Megállapításaival egyet kell értenünk, egyre több a silány, igénytelen megjelenés. Szerencsére találunk gondosan felépített portálokat is.
Nyírő András, a Telefalu elindítója a szociálisan hátrányos helyzetben lévő térségek felzárkóztatására akkor lát lehetőséget, ha a jelenlegi, profitorientált internet szolgáltatást egy szociális alapszolgáltatásként működő rendszer váltaná fel. A Telefalu kezdeményezés eredményeként már 102 WiFi falu működik, ahol olcsó, részletre is megvásárolható számítógépek mellett a felhasználók tudásszintjének emelése érdekében oktatásokat is szerveznek.
Gáspár Mátyás előadásában a digitális szolidaritási háló fontosságáról beszélt. A távmunka, az e-befogadás mindennapjainkba való beillesztése össztársadalmi érdek. Javaslata szerint telepíteni kell a digitális szolidaritás kormányzati felelősséget, mint közfeladatot a szociális hálózathoz, amely a szociális informatika részeként, széles partnerségben ágazat- és szektorközi intézményrendszerré válhatna, így szolgálva a gyors fejlődést.
Z. Karvalics László „Digitális praetoriánusok vagy az ipari korszak túszai” című előadásában az állami gondozott gyerekek helyzetét elemezte a tudás-központú világban.
A végkövetkeztetése az, hogy tudás-központú forradalmat kell végrehajtani az állami gondozásban. A legjobb szakemberek közreműködésével, minőségi eszközökkel, modellkísérletek felhasználásával kell megkezdeni a gyermekek digitális képzését.
Péterné Czakó Edit „A Digitális Középiskola, mint esélyteremtés” című előadásában az e-learning technológia használatát mutatta be. Az időszegény, hátrányos helyzetű tanulók számára is elérhető módszer lehetőséget biztosít a lemaradások felszámolására, egyenlő esélyt kínál a tanulásra.
Gacsal József egy portugál kezdeményezésről, a Magellánról tartott érdekes beszámolót. „A GDP növelés iskolai robbantással – a portugál Magellán Terv” címet viselő előadás az iskolásokra, az iskolákban folyó munkákra helyezi a hangsúlyt. Portugália a világelső akar lenni a 21. századi tudás terén, és mindent elkövet, hogy ez így is legyen.
Drajkó László a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója „A 21. századi tudásért” című előadásában kifejtette, hogy az EU a tudást és az innovációt nevezte meg az információs társadalom motorjaként. Alapvető helyzetértékelésként leszögezhető, hogy hiány van a magasan kvalifikált informatikai szakemberekből, és még a sok munkával megszerzett tudás is gyorsan elavul, ennek következtében a magyar lakosság kb. 60%-a digitálisan írástudatlan.
Kalmár István a határon túli magyarok digitális esélyegyenlőségét vizsgálta. Kitért a gazdasági válság hatásaira, a hagyományos értékrend tudatos pusztítására. Kiemelte a „falak nélküli iskola”, a távoktatás szerepét, amiovel párhuzamosan át kell alakulnia a hagyományos tananyagnak, a tanár-diák viszonynak.
Hanák Péter az „eVITA és a műszaki haladás” című előadásában rámutatott a társadalomban bekövetkezett változásokra. A csökkenő létszámú, és öregedő népesség, a munkakörülményekben bekövetkezett változások miatt szükség van egy új stratégiára, programra. fontos az eltökélt kormányzati szándék, megfelelő pénzügyi támogatás, és nem hiányozhat a széleskörű tájékoztatás, mely segíti az informatikai világnézet kialakítását hazánkban.
A konferencián a téma szakértői olyan átfogó képet adtak, amely az EU e-Befogadás célkitűzéseit figyelembe véve összegzi az eddigi eredményeket, kijelöli a további teendőket, hogy az eddig valamilyen okból hátrányos helyzetben lévők is minél előbb hasznosítói lehessenek a digitális világ nyújtotta előnyöknek.
A digitális írástudás terén sajnos nagy a lemaradásunk a vezető országokhoz képest. Napjainkban nagy változásokat élünk át, nem kivétel ez alól az informatika sem. Megnő a témához kapcsolódó minisztériumok felelőssége, de az informatikai képzés kivitelezőinek, az oktatási intézeteknek is lépést kell tartaniuk a fejlődéssel. A lakosság digitális írástudásának szintje az új viszonyítási pont az Európai Unióban, így ennek fejlesztése egyértelműen prioritást kell, hogy élvezzen.
Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója bevezető előadásában bemutatta azokat a programokat, melyek az EU-val összhangban folynak. Elemezte a kormányzati támogatásokat, és megállapította, hogy az erők és pénzek szétforgácsolódása miatt nem érjük el azt a szintet, amit szeretnénk. Hiányzik a valódi átütő erő, és ez mindaddig így is lesz, amíg nem tudjuk egyesíteni a közös cél elérése érdekében erőinket, forrásainkat.
Csepeli György (NJSZT) „Az információs társadalom kultúrája” című előadásában elemezte az internet és a hagyományosnak nevezhető médiák hatását a kultúrára. Megállapításaival egyet kell értenünk, egyre több a silány, igénytelen megjelenés. Szerencsére találunk gondosan felépített portálokat is.
Nyírő András, a Telefalu elindítója a szociálisan hátrányos helyzetben lévő térségek felzárkóztatására akkor lát lehetőséget, ha a jelenlegi, profitorientált internet szolgáltatást egy szociális alapszolgáltatásként működő rendszer váltaná fel. A Telefalu kezdeményezés eredményeként már 102 WiFi falu működik, ahol olcsó, részletre is megvásárolható számítógépek mellett a felhasználók tudásszintjének emelése érdekében oktatásokat is szerveznek.
Gáspár Mátyás előadásában a digitális szolidaritási háló fontosságáról beszélt. A távmunka, az e-befogadás mindennapjainkba való beillesztése össztársadalmi érdek. Javaslata szerint telepíteni kell a digitális szolidaritás kormányzati felelősséget, mint közfeladatot a szociális hálózathoz, amely a szociális informatika részeként, széles partnerségben ágazat- és szektorközi intézményrendszerré válhatna, így szolgálva a gyors fejlődést.
Z. Karvalics László „Digitális praetoriánusok vagy az ipari korszak túszai” című előadásában az állami gondozott gyerekek helyzetét elemezte a tudás-központú világban.
A végkövetkeztetése az, hogy tudás-központú forradalmat kell végrehajtani az állami gondozásban. A legjobb szakemberek közreműködésével, minőségi eszközökkel, modellkísérletek felhasználásával kell megkezdeni a gyermekek digitális képzését.
Péterné Czakó Edit „A Digitális Középiskola, mint esélyteremtés” című előadásában az e-learning technológia használatát mutatta be. Az időszegény, hátrányos helyzetű tanulók számára is elérhető módszer lehetőséget biztosít a lemaradások felszámolására, egyenlő esélyt kínál a tanulásra.
Gacsal József egy portugál kezdeményezésről, a Magellánról tartott érdekes beszámolót. „A GDP növelés iskolai robbantással – a portugál Magellán Terv” címet viselő előadás az iskolásokra, az iskolákban folyó munkákra helyezi a hangsúlyt. Portugália a világelső akar lenni a 21. századi tudás terén, és mindent elkövet, hogy ez így is legyen.
Drajkó László a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója „A 21. századi tudásért” című előadásában kifejtette, hogy az EU a tudást és az innovációt nevezte meg az információs társadalom motorjaként. Alapvető helyzetértékelésként leszögezhető, hogy hiány van a magasan kvalifikált informatikai szakemberekből, és még a sok munkával megszerzett tudás is gyorsan elavul, ennek következtében a magyar lakosság kb. 60%-a digitálisan írástudatlan.
Kalmár István a határon túli magyarok digitális esélyegyenlőségét vizsgálta. Kitért a gazdasági válság hatásaira, a hagyományos értékrend tudatos pusztítására. Kiemelte a „falak nélküli iskola”, a távoktatás szerepét, amiovel párhuzamosan át kell alakulnia a hagyományos tananyagnak, a tanár-diák viszonynak.
Hanák Péter az „eVITA és a műszaki haladás” című előadásában rámutatott a társadalomban bekövetkezett változásokra. A csökkenő létszámú, és öregedő népesség, a munkakörülményekben bekövetkezett változások miatt szükség van egy új stratégiára, programra. fontos az eltökélt kormányzati szándék, megfelelő pénzügyi támogatás, és nem hiányozhat a széleskörű tájékoztatás, mely segíti az informatikai világnézet kialakítását hazánkban.
